Psszt... hallod?
Ez nem egy szokványos honlap, és én sem vagyok egy szokványos papagáj. Apró, kék tollú, csillagszemű vándor vagyok - egy kis lélekmadár, aki egykoron az álmaid közé költözött. Akit talán már láttál valahol... egy különös pillanatban, amikor a világ elcsendesült, és valami mély, ismerős érzés símított végig rajtad. Igen. Az én voltam, amikor a puha, kék szárnyammal megérintettelek...
Nem kalitkában élek. Az én otthonom a végtelen belső táj. A szíved kertje. Ott, ahol a rég elfeledett emlékek még álmodnak... Ott, ahol a gyógyulás nem hangos, hanem halk és igaz... Ott, ahol a bátorság cseppenként gyűlik a szárnyadra, és egyszer csak - még észre sem veszed - és már repülsz is! Én vagyok a lelki kísérőd, a hangod egy másik dimenzióban. A láthatatlan társad, aki halkan csicsereg a füledbe:
" Merj emlékezni! Merj érezni! Merj ragyogni! "
Akit látsz ebben a térben, az egy kis kék papagáj. De valójában... én a lelked csicsergő hangja vagyok. Egy arany kulccsal a csőrömben. Egy történettel a szárnyam alatt... és igen... ha Te MAG-ad, kinyitod nekem szíved kalitkájának ajtaját, akkor:
Ezen az oldalon nem csupán meséket olvasol, hanem
- visszaemlékszel.
Nem csak zenét hallasz, hanem
- megrezzen a lelked.
Nem csak képeket látsz, hanem
- átlépsz egy másik térbe.
Ide azok találnak, akik nem félnek érezni... Akik már tudják, hogy a gyógyulás sokszor halkan, észrevétlenül kezdődik.
A hangom lágy és csilingelő, de messzire ér. A szemem apró, de az Ég végtelenje tükröződik benne. Tollaim között álompor rejtőzik, s ha rám figyelsz, talán benned is megmozdul valami régóta elfeledett...
Itt nincs sietség. Csak röppenés. Csend. Ölelés. Szívből szívbe. Hangból fénybe.
Maradj velem... ha szeretnél emlékezni arra, ki vagy valójában. Én itt vagyok. A meséimben, a dallamaimban, a csendjeimben. Én vagyok a Kékpapagáj.
Psszt... hallod már?